Sári hirtelen nagyot fékezett a kismotorjával. Szerencséjére a földesúton nem lehetett száguldozni, egyébként rendesen összetörte volna magát, beszaltózva a búzatábla szélébe.

Leugrott a motorról, fejéről leszedte a sisakot és várta, amíg a lemenő nap fényében gyengéden hullámzó búzatenger lecsillapítja az idegeit. Megállapította, hogy pont ezért a nyugalomért döntöttek Karcsival úgy, hogy erre a varázslatos helyre költöznek. Karcsi minden álma a mezőgazdálkodás volt, Sári pedig saját állatorvosi rendelőt akart nyitni. Ez viszont megváltozott.

Poros arcán legördült egy könnycsepp. Próbált megbírkózni a szomorúság és a düh vegyes érzelmi hullámaival. 

– Te idióta! Te hülye… hülye Karcsi! Hogy fordulnál fel azzal a ribanccal! – döntött agya a düh mellett.  – Már megvolt az esküvői ruhám is! –  bosszantkodott a fiatal nő, jegyese ugyanis vígan folytatta életét Rómában, egy gazdag versenylótenyésztő nő oldalán, akivel egy üzleti konferencián ismerkedett meg.

Tíz hónap, hat nap. Pontosan ennyi ideje pakolt össze a vőlegénye és hagyta őt magára, romokba dőlt álmokkal… miután megcsalta. 

A könnycsepp elpárolgott a melegben. Sári körbenézett és kereste az árnyat, amit látni vélt korábban, de a kezdődő szürkületben ez egyre reménytelebbnek bizonyult. A motort hátrahagyva, visszagyalogolt a poros úton.

– Hoppá! Megvagy! 

Óvatosan közelített, majd lassan leguggolt. Egy mezei nyúl pihegett az oldalára dőlve az út szélén és természetellenes pózban tartotta a lábát. – Jajj, te szegény, na gyere, hadd vegyelek fel, jobban meg kell téged vizsgálni a rendelőmben. 

Óvatosan bepakolta az állatot a motor hátuljára felszerelt egyedi tárolóba, majd felpattant a járműre. Még egy pillantást vetett az elszunnyadni készülő tájra, majd beindította a motort és visszaindult a faluba.

A rendelő előtt leparkolt az alkonyi fényben. A szomszéd házban élő idős néni azonnal kidugta fejét a kapun és előjött.  Sári szentül hitt benne, hogy Eszti néni beépített radarral született, mert el nem tudta képzelni, hogy a szomszéd, hogy tud olyan gyorsan pont ott teremni, ahol ő van. Most is sürgős dolga támadt a háza előtt az utcán, az egyre nagyobb szürkületben. Udvariasan köszöntötték egymást, közben Sári óvatosan kiemelte a nyulat a motor hátuljából. 

– Na, nézzenek oda, itt is kinőtt ez a kis gaz! Hogy milyen gyorsan előbújnak?! – mondta Eszti néni, serénykedést színlelve. Lenyúlt a földre, de közben nem győzte meglesni Sári legújabb szerzeményét. 

A fiatal nő nem igen törődött már ezzel a kíváncsiskodással, mert – hála Eszti néni érdeklődésének –, az utca ezen része teljesen gazmentesített övezetté vált. Másrészt, Eszti néni remek sütikkel vigasztalta, amióta az a semmirekellő Karcsi eltűnt. 

Mostanában viszont a szomszédja kezdett idegesítővé is válni. Egyre többet panaszkodott a rendelő udvarára, a három kecskére, a két sánta birkára, az egyre hangosabb kölyök kutyára és a kerítésen átjáró, macskára, amely saját cicavécéjének nevezte ki Eszti néni virágos kertjének legszebb szegletét.

Sári végre beért a rendelő mögötti udvarba, ahol az ideiglenes állatmenhely egyre szaporodó lakóinak zsivaja várta. 

– Mit tegyek? Nem dobhatlak ki benneteket! – sóhajtott nagyot, ahogy végignézett a társaságon. 

Eszti néni azonban semmi sem volt a hátsó szomszédhoz képest. Mariska néni ugyanis a hatósággal fenyegetőzött, az újsággal, meg még a jó Istennel is. Sári nem csodálkozott volna azon sem, ha valamelyik este az a néni…  néni a fenéket! – jegyezte meg Sári magában – ha az a boszorkány fáklyával és vasvillával felfegyverkezett csoportot vezényelve állítana be a rendelőhöz, követelve, hogy szabaduljon meg az állataitól.

Sári óvatosan lerakta a nyulat, majd letrappolt az udvar végébe, ahol egy bekötözött lábú kecske nézelődött. 

– Te meg, hogy szöktél ki már megint? – tette fel a költői kérdést, de jól tudta, hogy meg kellene magasítani a karám kerítését. 

A szeme megakadt egy dobozon, alig egy karnyújtásnyira a hátsó szomszéd kerítésétől. Azonnal felismerte a patkánymérget. Egy villanás alatt elöntötte fejét a forróság. Teli torokból elüvöltötte magát.

– Állatgyilkos! Kinyírom magát Mariska!

Azonnal elnémult a környék. Sári hangja kristálytisztán verődött vissza a házak fehérre meszelt falairól, majd néhány másodpercnyi kísérteties csend után visszatért az élet a normál kerékvágásba, nyikorgó ajtók és ablakspaletták csukódó hangja mellett.

– Csodás! Életem legnagyobb idegösszeomlásáról szól majd a falunapi pletyka – morogta az orra alá Sári.

Kattints a facebook oldalunkra! Köszönjük a LIKEokat!