Csomagjai tompa puffanással landoltak az előszoba kőpadlóján és a hang hatására előkerült Ágota macskája, Párduc, akit legszebb álmából ébresztett fel szeretett gazdája érkezése. Kinyújtózott, odament hozzá és puha macskatestével körbefonta a nő lábát. Ágota letérdelt a doromboló cicához és kedvesen megcirógatta.

–  Jól van na, jól van! Most már itthon vagyok. Ugye hiányoztam? –  simogatta meg a fekete macskaarcot.  

Párduc megnyugodott, és Ágota nekiállt lekínlódni testéről a gyűrött, utazós ruhákat. Bevonszolta hullafáradt testét az ágyba és miközben Párduc is elhelyezkedett az ágy megfelelő szegletén, jó érzéssel gondolt vissza a nagyszerű gombászati szakkonferenciára, és a hétvégi nemzetközi vásárra, ahol sorra elkapkodták a portékáit. Egyszerre csukták le szemüket Párduccal és estek mély álomba. Párduc egerekre vadászott a mezőn, Ágota gombákra az erdőn.

Másnap délelőtt tettrekészen ébredt fel cicája türelmetlen nyávogására. Szervírozta Párduc reggelijét és nekikészült, hogy frissítse webshopja termékeit. Felpattintotta laptopja képernyőjét és bekapcsolta, de semmi sem történt. A monitor élettelenül meredt vissza rá. Azonnal felhívta nővérét.

–  Szia Marcsi! Nagyon köszönöm, hogy vigyáztál Párducra a hétvégén. 

–  Örülök drágám, –  mondta Mariska, Ágota féltestvére.  –  Egyébként Párducnak rendes ételt adtam –  folytatta, –  nem azt a bolti konzerves vackot, amit szoktál. 

–  Óh… Tényleg?... –  dermedt meg Ágota. Legutóbb, amikor nővére ezt művelte, szegény Párducnak napokon át hasmenése volt és végül még infúzóra is került. Mariska pedig a világért sem ismerte volna el, hogy az ő hibája volt. –  … hát, akkor köszönöm. –  nyögte ki Ágota. Végigfutott az agyán, hogy összeveszik a jóval idősebb nővérének, de ugyan ki mást kérhetne meg, hogy vigyázzon Párducra, a házra, na meg a webshopra.  Ráadásul a vásári szezon kellős közepén!  A felnőtt fiára meg biztosan nem merte rábízni. A webshopot meg pláne.

–  Marcsi, nem tudod, hogy mi van a gépemmel? Működött tegnap, amikor ránéztél a boltra? 

–  Igen. Kicsit csináltam is ezt azt. Óh, elfelejtettem mondani, drágám, hogy a gép lemerült és nem találtam meg a töltőjét.

–  Ah… akkor értem –  forgatta szemeit Ágota, és elköszönt. –  Előkerítette a laptop bedugóját, megnyomta a bekapcsológombot és megint semmi.

–  Hogy a rosseb egye meg! –  bosszankodott, mert észrevette, hogy továbbra sincs áram alatt a számítógép. Odanyúlt az asztali lámpa kapcsolójához, fel-le kapcsolta. Semmi.

–  Ez nem igaz! –  morgolódott és ismét felhívta Mariskát.

–  Figyelj csak Marcsi, nálad van áram? Nálam kiment. 

–  Nincs, drágám. Egy ideig nem is lesz. Valami javítás van, de csak a mi utcánkat érinti. Benne volt a pénteki reklámújságban, de azzal béleltem ki a szemetesedet. A műanyag szemeteszacskó nem jó ám a környezetnek. 

–  Hogy, azt a…. –  gondolta Ágota és próbálta nem felhúzni magát. –  Akkor köszi –  köszönt el lemondóan. Összeszedte a laptopot és mérgelődve elgyalogolt a falu könyvtárába. 

A könyvkupacok mögül kilesve, Klári kedvesen, mosolyogva fogadta.

 – Szia Ágota! Miben segíthetek? –  Az utcánkban áramszünet van és sürgősen rá kellene néznem a gépemre, de az meg lemerült. Ugye beülhetek ide egy kis időre? 

Klárit nem zavarta, így Ágota letelepedett az utcai ablak melletti asztalhoz, szemben az ott szorgoskodó 80 éves minden-lében-kanál helytörténésszel, Józsi bácsival, aki épp jegyzetelt az egyik búzaszínűre sárgult újságból. Ágota bedugta a gépet a konnektorba és elindította. A laptop kellemes zümmögéssel tért magához és kényelmesen töltötte be a dokumentumokat. Legalább is Ágota ezt vizionálta a bekapcsoláskor. Helyette egyetlen egy mappa árválkodott a képernyőn, nagy betűkkel elnevezve “ÁGOTA BOLTJA”. Nyoma sem volt a több, mint 30 fájlnak, amelyekről becsukott szemmel is tudta, hogy hol talál meg az asztalon. 

Ágota megdermedt. Döbbenten nézett a gépre, majd miután nem sikerült magához térnie sokkos állapotából, tekintetét elfordította a monitorról és csak bámult kifelé az ablakon. –  Ezt nem hiszem el!… Egyszerűen nem hiszem el… Hogy merészeli? –  nyögte ki tagoltan és szinte alig hallhatóan. Józsi bácsi egy pillanatra felkapta a tekintetét az újságról, de azonnal folytatta is az olvasást.

Ágota végre összeszedte bátorságát és rákattintott az “ÁGOTA BOLTJA” mappára. További mappák fogadták. Elnevezéseik alapján nem lehetett tudni, hogy Mariska mit rakhatott beléjük és milyen logikával. Rákattintott erre, meg arra, de nagy részük üres volt, csak néhol találta meg egy-egy hirdetés szövegét, egy szerződést vagy fotót a termékéről. 

– Ez…ez, egyszerűen felfoghatatlan… Hogy képzelte… –  nyögte ki, de alig jött ki hallható hang a száján. Ajkai remegni kezdtek és arca halvány zöldes árnyalatot vett fel. Eközben egyáltalán nem észlelte, hogy környezetében lelassult az idő. Józsi bácsi jegyzetelése abbamaradt, idős keze csak pihent a régi újság egyik szélén. Klári is keze is megállapodott az egyik polcon és kíváncsian pislogott Ágotára, követve a fejleményeket, noha csak tippelhette, hogy Mariska lehet a mumus. 

Ágota ködös tekintettel merengett ki az ablakon. Az évek alatt összegyűlt kioktatást és basáskodást megtanulta elfojtani, de amióta a nővére a faluba költözött a nyugdíjba vonulását követően, azóta egyre élénkebben elevenedtek fel a régi emlékek. Szeme megakadt egy ismerős alakon az utca túloldalán, a boltnál. Azonnal felismerte büszke, határozott testtartásáról Mariskát. Nézte, ahogy az átgyalogol az úton, majd elhalad közvetlenül a könyvtár előtt. Szeme összeszűkült és sziszegő hangon kifakadt.

–  Elegem van belőled… tűnj el az életemből! … Megszabadulok tőled, örökre! –  Visszafordult a monitor felé és kissé túlságosan is hevesen, összecsukta a laptopot, felkapta cókmókjait és kiviharzott.

Klári végre elengedte a könyvet a polcon és elgondolkodva nézett Ágota után. Józsi bácsi viszont meglepő virgoncsággal összecsapta az újságot és egy viszont látásra Klárikával már kint is termett az utcán. Botjára támaszkodva, csibészes tekintettel kereste, hogy kivel oszthatja meg a falu legújabb pletykáját.

Kattints a Muskátlis Gyilkosságok facebook oldalra!

Ne maradj le az extrákról! Katt IDE!

Kövesd nyomon egy magyar krimi készülését!